Néha

Néha olyannak érzem a napjaimat, mintha egy felfújt lufikkal tele lévő medence alján próbálnék eljutni a reggeltől az estéig. Újabb és újabb emberek, feladatok jönnek, amik közül ki sem látok. Aztán végül elérem a medence túlsó falát, és másnap kezdem elölről. Az éjjel azt álmodtam, hogy miközben próbálok telefonon beszélni valakivel, darazsak jönnek ki a telefonon és próbálnak belemenni a számba. Nem hallom, amit a másik mond, mert elveszem a fejemtől a telefont. Hosszú időbe telik, mire el tudom dobni a telefont darazsastól, hívóstól. Néha az a legnehezebb, hogy merjek kipukkasztani egy-egy elém tornyosuló lufit, vagy eldobni a telefont. Nem lehet csak az szempont, hogy mások mit akarnak tőlem, ha attól nem látom, hogy mit akarok én. A félelmetesnek tűnő darázs néha segítőtárs, hogy elriasszon egy még nagyobb bajtól.