Néha

A reggel néha olyan, mint a csata előtti ima. Úgy képzelem, hogy egykor, mielőtt felvonultak a lovasok, a hadvezér imádkozott. Lehet, hogy pár perc múlva már ott állt Isten színe előtt, de előtte szembe kellett szállnia a gonosszal. Mert a harc gonosz. Nem a másik fél a gonosz. Az ellenkezés, egyet nem értés, egymásnak feszülés, veszekedés, verekedés, bántás, rágalom és hazugság, félelem és megfélemlítés, a fenyegetés. Mind olyan, mintha két ember ott állna a csatatéren és a másikra szegezné a fegyvert. Meghal ott, abban a pillanatban a bizalom, a remény, a barátság és a szeretet. A testünk túléli persze, de a lelkünk sérül, és lassú elmúlásnak indul betegségek, szorongások lesznek úrrá rajta. Van-e különbség a harcra induló hadvezér, és köztünk? Igen. Megtehetjük, hogy letesszük a fegyvert, mielőtt kilépünk az ajtón.